Az emberek az éjszakai pillangókhoz hasonlóan, akik a sötétségben a fény forrását keresik, a szó szoros értelmében vett valóság után kutatnak, mivel úgy vélik, hogy annak megfogalmazása megkönnyítheti a földi létet, esetleg megmentheti az emberiséget a pusztulástól. Nemes célok, azonban eme kutatók némelyike nehezen tudja elfogadni, hogy ő is, akár a valóságunk is csak egy teremtmény, holott ez tény és evidencia. Ha nem lenne teremtmény, hogyan létezne, talán magától jött létre? Aki úgy véli, hogy nem teremtmény, valójában önmaga létezését tagadja. A tudás, hogy teremtmény vagy, akinek rendeltetése van, szeretetet, szerénységet, alázatot, életigenlést stb. ébreszt.
Ha teremtmények vagyunk, tudnunk kell azt, hogy létezésünk céljának, illetve a Teremtő létének bizonyítása azért nem járt sikerrel, mert a kutatók egyetlenegy dologtól nem tudtak elvonatkoztatni, ami evidens: azt, hogy emberek. S mint teremtettek, szubjektív lények, akik igyekezetüktől függetlenül képtelenek a tárgyilagos valóság leírására, nem csak azért, mert a nyelv korlátai ezt lehetetlenné teszik, hanem azért is, mert csak a saját szemszögükből írják le a valóságot, amelyet egy másik ember, a saját szubjektv szemszögéből akár meg is dönthet, és így az elmélet veszít a hitelességén.
Mi lehet a megoldás? Mivel mi mindannyian szubjektív, reaktív perspektívákból tekintünk a valóságra, igazságra, I-stenre, úgy tudnánk megközelíteni a tények tárgyilagosságát, hogy minden élő ember perspektíváját figyelembe véve összefoglaljuk eme szubjektív véleményeket egy olyan egészbe, amely minden ember hozzáállását tükrözi. S ha már mindenki egyetért a valóságról alkotott véleménnyel, máris közelebb kerülünk önmagunkhoz, a valóságunkhoz, I-stenhez
Lehetetlen feladatnak tűnik, de talán egy nap elérkezünk arra a szintre, hogy ez fontossá válik számunkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése