csak plátói szerelem volt nekem,
szemed sokáig kereste szemem,
megszűntél és gyermekké váltál,
csak egy csók volt, mire vágytál,
gyorsan elillant az ígéreted,
durva volt az ítéleted,
árnyékba vonultam ezek után,
rímeket kerestem sután,
színekkel álmodtam s reménnyel,
hogy újra a könyvről regélek,
de a valóság másképp alakult,
elhervadtam boldogtalanul,
újrakezdtél volna mindent,
de nálam már nem leltél kincset,
s most egyedül él az ének,
melyet magadnak írtál s a reménynek,
hogy ismét egymáséi lehetnénk,
ha azt valóban szeretnénk,
részemről már szerelem nincs,
keresd máshol, ami kincs,
szétporladt az érzelmi skála,
s némán játszik a zongorája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése