Nyomor

Ismét csak egy ikon voltam,

egy mozdulatlan arc,

test és lélegzet nélkül,

égszínkék ceruzával levázolt

elérhetetlenség,

az arany díszkeretbe foglalt

béke és nyugalom harci

párnáján felejtett könnycsepp…

Rózsát nem kaphattam,

temérdek figyelmet sem,

csak tekintetet, amely messze-

messze elkalandozott.