Lecsendesednek a dolgok
kettőnk közt is
megállapodnak a szavak
s szokványossá válnak
mozdulataink.
Még nem értelek és
nem látom vonzalmad
tárgyát bennem
te még az élet kapujában
állsz én már valahol
a városon kívül legelek.
Nézz magunkra
eres kezem megtépázott
folytonosságom
lehordott ruháim és
olcsó testápolóm szívta
magát bőröm alá.
Csak megrontanám
bizalmad a jövőben.
Amit ma láthatsz
bennem benned már
ott van régóta.
Kackiás szavak mögé
bújt álművésszel
állsz szemben ki
a valóságától menekül
néha nekiveselkedik
hogy mégis kinyissa szemét
majd újra álomba merül.
Nem kellenek neked ezek
az álmok, mert csak
nekem, hozzám szólnak.
Köszönöm, hogy meghallgatsz
egy vénülő elmebajt
de menekülj, mielőbb,
ha most többet akarsz.
Csak játék az egész
unaloműzés még mielőtt
fáradtan összeroskadnék
a hülyeségem alatt.
Őszinte vagyok ezt
nem róhatod fel
ingadozó szememnek.
Csak boldognak
szeretnélek látni.
Máskülönben nem érdekelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése