Ösztönlényem

Orr

Csak szaglászok és zihálok. Így is mindent felismerek. Igen, itt egy ember, ott már sokan. Amott pedig a kutyája. Ez az illat… már kevésbé ismert... ja, persze, kankalin. Régen éreztem már illatát… Hol is volt? Á, nem lényeges… mert itt már a bomlásnak indult hús szagának túlfűszerezett változata csalogatna… minél távolabb innen… madártoll benzingőzzel, szuper 90-es.

Izzadtság, visszafojtott és kétségbeesett.

Fül

Hegyezem, mégsem hallok… de mégis… kiveszem, igen felismerem – ez egy csecsemősírás valahonnan a pincéből… egy kis feketerigó tévedt ide, az autó dudájának hangját utánozza, keres… repülőgép robogása fejem felett, a föld alatt a csőfektetők suttogása és az antennák állítólag hallhatatlan sugárzása… minél távolabb innen… csendes kankalin, szuper 95-ös.

Remegés, ki-kitörő.

Szem

Kinyitom, mégsem látok… De igen, ott van egy ember a kutyájával, egy virág az építkezési területen, amott a gyorsbüfé, a házak erkélyein néhány tollas élőlény gubbaszt, a fákon egy fekete madár üldögél, a tetőkről antennák vicsorognak az ég felé. Nini, amott egy repülőgép.

Stagnálás.

Érintés

Félelem. Fájni akar, vagy kedvelni, vagy csak úgy, véletlenül érintett meg? Az ujjperc nem sugároz semmit. Tehát csak úgy…

Meglök, megbök. Ébresztés vagy véletlen? Ébresztőő! Igen? Figyelek, itt vagyok, rendelkezésedre állok. Ne marhulj már, ne a rendelkezésemre álljál, hanem légy velem, vágod? Hogy mi? Nem érted? Á, reménytelen vagy tudod-e? De ettől még szeretlek…

Átmeneti megnyugvás.

Érzékiség

Igen, megéreztelek, láttalak, hallottalak, megérintettelek, kellemes az illatod is, bárhol felismerlek. Menjünk le a pincébe a gyermekért.

Ok, ha te mondod! Én másképp mondom, de nem gond. Egyről beszélünk. Csakhogy nekem most el kell mennem szemüveget és hallókészüléket vennem. Már az ízeket sem érzem, de van rá gyógyír: most mondták, hogy a tej jót tesz, megtisztul tőle a szervezetem és valósággal másképp érzem majd magam tőle. Várj meg.

Hozzál nekem is. De ne tartósat, légy szíves.

“Mennyire egy zárkózott, dohos, önszomorító világban élek.”

“Mennyire felszínes az élet.”