Másodpercek varázslatát nyújtod
nekem, kit a Természet követ
s vele a szemét.
Máshoz szóló pajkosságod ébresztget
jelenemre, s kelti életre
bánatom mélyét.
Minél inkább játszol -
halálommal táncolsz,
s kérded újra meg újra, mit vétettél.
S mikor megtudod, elhagysz:
pont úgy, mint én magam.
Légy az enyém,
Ne a másik vagy saját játékszered.
Szerelemmel oldhatod
fel rám szabott szerepem
s kettősséged.
És fordítva.
Most már érted?
Fojtasz,
gyilkolsz,
ha zsivány szerelmesverseid
hozzám, vagy neki szólnának,
s érzelmeid csupán szavaidból
fakadnának.
Vagy csak tőlem tanulsz,
s egyben előre temetsz?
Formákat keresel,
Hogy kedvébe tehess?
Gyászos út, fekete szerelem
az, mely bizonyításodon alapul.
S nem hozzád, neked vagy rólad szól
az egész, hanem a jövőnek.
A csókot lopjad nyugodtan,
de nyílt szívvel tartozol
a szerelem özvegyének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése