Élet után

megy a lélek a lépcsőn felfelé
nézi a végtelenbe vezető lépcsőfokokat

amint feljebb s feljebb ér
bőrruhája szűkössé válik
lába zsibbad szíve hevesebben ver
izzad a háta s levegőt nem kap
de egyre megy a lélek a lépcsőn felfelé
s már nem érzi test-házát
mely az evilági létre emlékeztetné
s mely egyre lefelé taszítaná
levedlik róla fizikális héja
s már nem érinti a lépcsőfokokat
csak repül felettük 
nem ismer csak a végtelent
majd szolgálatba áll angyalként
egyszerű katonaként
mely Teremtőjének
parancsára vár.