Szerelmeslevél

nem kell engem megismerni kiismerni mert nem lehet bármit bevállalok csak önmagamat adom ne akarjál magad ízlésére faragni mert nem megy és nem is fog én magamé vagyok nevezhetsz bárminek mit érdekel de a szemszögedet rólam hagyd meg magadnak mint én is magamnak száz kedvesem van felszínesnek tartasz naja méltóságteljesnek kell lennem egy méltóság nélküli világban na ne már mondjad csak magadnak a haverod meg csak egyre les és hízeleg a májának az hogy írok neki szépeket amikor meg elapad a szó mert látom értelmetlen az egész ír néhány sort hogy kvázi megeressze a szép szó csapot de adok majd neki szép szavakat nem kell nekem stimmung ez mind belülről fakad és olyan tarka mint ma a ruhám volt mit bánom hogy megfordulnak vagy sem az emberek már nem röhögnek hanem zavartan néznek szép fiatal lányok mosolya és kedves bólintása többet ér mindennél mondom megint human touch de nem érted sem te sem a többi csak mazsolázgat a kifejezésekben és csemegézik csettint a savanyú nyelvével hogy ez milyen szép és milyen jó és milyen mélázni való bambulás mindez tudod takarítok és kérdőjelekkel találkozom lám az anna nem pénzéhes hanem szimplán balfasz nem tudja a megboldogultan boldogtalan ex-férjének a hagyatékát kezelni mert ő jómaga is kezelt nahát és most már lehet röhögni én is röhögök mert mást sem tudok csak irkálni szidni meg very well pamacsolni kvázifesteni és játszani és soha nincs egy fillérem sem úgy kapok mindent de ez nem is számít jó így szegénynek lenni mert sokkal barátságosabb a világ szegény szempontból a gazdagság egy kváziságot von magával én vagyok a családom fekete báránya a fogyatékos félnótás akire vigyázni kell mindenki más sikeres körülöttem régebben az irigység övezett ma is néhanapján amikor a kvázisággal találkozom mert tudom hogy egyike vagyok azon szerencsétleneknek akik haláluk után válnak valakivé de mit bánom én élek és szabad vagyok és szegény beleszarok a tányérba ha kell de még a küszöbödre is ha úgy akarom akkor sem leszek senki babája csak a mindene.