Zolinak
egy hang hagyja el ajkainkat
asszonyoddá válok múzsáddá
kit elrejtenél emberek elől
az égnek megmutatnál
a keresett védelmező illatod
fészek rejtelmek fuvallata
a csendes békébe ringatsz
kivetkőzök önmagamból
Ó, Ist-nem, de szeretlek!!!
Figyelsz, és
én én vagyok.
2014. szeptember 2.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése