Átadás

Bocsásd meg, Uram,

hogy nem jöttem, mikor hívtál.

Féltem, menekültem Tőled,

a hatalomvágy vezérelt,

nem a Te hangodra hallgattam,

hanem emberek hangjára,

kik, mit teremtettél, önös

érdeküknek megfelelően

megfordították céljaidat.

Bocsásd meg, Uram,

amiért a látszat-létért küzdöttem,

s vállaltam a szenvedést,

a kitolt lét örömtelenségét.

A tudálékosság vezérelt,

az önimádat és aggodalom

az űr miatt, mit itthagynék.

Bocsásd meg, Uram,

hogy nem láttalak,

s képzelgésemnek gyümölcse voltál,

nem valóságod, mindenséged.

Elvakultságom vezetett,

az ember színháza, majmolásod,

a felszín vonzott, s az eltökéltség.

Bocsásd meg, Uram,

amiért létemmel más szenvedett,

de meg is gazdagodott,

mely gyarapodás múlandó és

csalóka, bocsásd meg.

Az abszurd halhatatlanság vezérelt,

a dac, az ellenállás,

és ha őszinte vagyok teljesen,

a teremtésed, a munkád,
az ember megvetéséből eredő,

öntelt bölcselkedésem,

mi más...