Vákuum

életvágtában

vesztegel tanácstalan

önszáműzöttként

jelentéktelenségben

még nem hallja az áldást

korhadó fatönk

ereiben napot lop

lázadásoktól

rendetlen temetője

már nem hallja az áldást

két áldás között

fuldoklik tanácstalan

pusztítás tárgya

a változatosságot

csak odafent találja