Nem tanácsolok, tanácskozok,
többesszámban nem fogalmazok.
Nem győzök s meggyőzök,
magam véleményével nem főzöm
meg mások kóborgó személyiségét.
Mert tudom: úgy látom a valót,
ahogy csupán szerintem van. Bizonygatással
csak magam mögé gyűrök-tűrök
egy gondolatnélküli birkanyájat,
egy bólogató palotapincsi kutyafalkát.
Nem vélekedek újként, csak ráébredek
régmúlt gondolatokat sem retusálok,
s gyűjtöm össze diadalként. Csak formálok.
Írok, de nem megírok, költök, de nem kiötlök
több könyv pörnyéjét nem szórom az
olvasók szemébe mint ahogyan te, a sütőtök,
a süteménynek ízt adsz. Nem vagyok
Újkrisztus, sem Újbuddha de reinkarnációja
sem a bölcs eljövendőnek, csak egy egyszerű
mezei gondolat háborgó tulajdonosa.
Nem remélek veled, ahogy felszólítasz,
hogy reméljünk. Nem látok be veled, ahogy
mondod: lássuk be. Nem következtetek veled,
mert csak szavad ismételném papagájként,
szendvicsboltban vásárolt könyveiddel,
nehézzé tenném zsenge emésztésem.
Gyenge meglátásaidra s buzdításaidra a megnyugvásra
beletörődésbe s pozitív elmehalálba
- már ha van ilyen – válaszom: nem leszek katonád
de nyájad jámbor tudatlansága sem.
Eljutottál arra a szintelen szintre,
melynél csak a neved alapján dícsérnek
vagy felednek. Tehettél volna ennél sokkal többet,
ehelyett csak bosszantottad azt, ki
remélt, nem mással, hanem egyedül,
amiért képzelt tehetséged kiáltottad mércéül
s hol visszafogsz a büdös béke jegyében,
hol buzdítasz saját laposságod állítólagosan
mély termékenységének felfedezésére.
Ráadásul többesszámban. Merthogy, ugye,
reméljük, tudjuk, nézzük, lássuk, valljuk be
s egyezzünk mindenben, mit leírsz te… te…
Unom már, drága, a szellemi semmitmondásod
s közönyt kiváltó közmondásod, melybe
kiégett követőid vakon hisznek s bíznak.
Szakembere lettél annak, mit már ezerszer
elmondtak s mely oly általános, mint a nap.
Zsigerembe talál minden
od, melyet tisztelettudóan dicsőítenek - rád
való tekintettel. De nem írígyellek. Unlak.
S örömmel állok egy oldalra az értetlenkedőkkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése