Hetiszakaszunk Mózes harmadik
könyvének első fejezetei, amelyek a különböző áldozatok rendtartásával
foglalkozik. Sorrendben a következő áldozatok rendjébe ad betekintést: az
„égőáldozat”-ba (olá), „lisztáldozat”-ba (minchá), „békeáldozat”-ba (slámim),
„vétekáldozat”-ba (chátát) és „bűnáldozat”-ba (ásám).
Az égőáldozatot tulokféléből,
juhféléből és madárfélékből választhattuk, ki-ki a saját vagyonához képest
mérve.
A lisztáldozatok lánglisztből
készült áldozatok lehettek, főtt lisztből, kovászból mézből és sóból, illetve a
termés zsengéjéből.
A békeáldozat bemutatása a
szarvasmarhák, juhfélék feláldozásával történt.
A vétekáldozat esetében
megkülönböztetés van olyan szempontból, hogy ki követte el a vétke: fölkent
pap, az egész közösség, a fejedelem vagy egy egyszerű ember. Fölkent pap és a
közösség esetében egy ép tulkot, a fejedelem vétke esetében egy hím, ép
kecskebakot kellett feláldozni, míg az egyszerű ember esetében akár nőstény, ép
kecskét vagy juhot. A hetiszakasz külön foglalkozik az olyan vétekáldozattal,
amelyet más ember vétke miatt kell bemutatni: ez lehet nőstény juh vagy kecske,
de akár két gerlice vagy két galamb lehet a vétekáldozat (amelyek közül az
egyik vétekáldozat, a másik égőáldozat).
A bűnáldozatot egy ép kossal
mutattuk be. Külön ki van emelve az olyan bűnáldozat bemutatása, amelyet akkor
kell véghez vinni, ha valaki visszaélt más bizalmával.
A Szentély lerombolásával az áldozatbemutatások is
megszűntek, helyükbe imáink léptek. Ugyanis, amikor imádkozunk, közvetlen
kapcsolatba lépünk az Örökkévalóval. Minden egyes imánkkal valójában
engesztelést vagy segítséget kérünk tőle, illetve hálát mondunk neki a
gondviseléséért. Imáinkkal, mint ahogyan a mitzvák megtartásával, és a Tóra tanulással
is egységbe kerülünk az Örökkévalóval.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése