Csalódások

 

Megfázott a lelkem a jeges szívedtől

tüsszög, lázas és burkolódzik bőrömbe

anno gondtalanul, széllel kergetőzött

most már melegszik a testemben

Kék ecsetekkel s arany betűkkel beszélt

visszhangzott lágy kacaja

mára beleöregedett a valós létbe

egyre rejtőzik a barna talajban

Egyik is másik is csak magának élt

hol az anyag hol az önjó volt mit remélt

dermedő lelkem senkinek sem kellett

s elbújt mélyen rettegve félt

Felemelte fejem az ég felé

s látta lelkem az otthonát

már nem fázik és nem alél

várja mikor hívják át