Kerestem Hozzád az utat.
Megszámlálhatatlanszor tévedtem,
bálványt kergettem,
miközben végig itt vagy
bennem, értünk és mellettem.
Bármi, mi jó és rossz, mind
csak egy kép, egy felület.
Folyamot érzékelek, hol erősebben,
hol gyengébben, s menekülök mindentől
mi szélsőséges,
mert Te, azaz én, azaz
mindannyian, az egész,
létezők vagyunk
egymásban, egymásért.
mindannyian, az egész,
létezők vagyunk
egymásban, egymásért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése