Az idő egyeduralma

Számos nagy gondolkodó próbálta definiálni az időt, amely definíciókkal egyetérhetünk vagy sem, miközben laikusként azon a véleményen vagyunk, hogy az idő, mint „az ember legnagyobb találmánya”, mindent felülír, mindent ural, hiszen minden az idő múlásának van alávetve.  Úgy véljük, hogy az idő feltalálásával közelebb kerülünk az élet uralmához, és azt a látszólagos hatalmat helyeztük a kezünkbe, hogy földi létünk idejét meg tudjuk állapítani.

Nagyon nagy tévedésben vagyunk. Lehet, hogy ki tudjuk számolni az átlag életkort, lehet, hogy a 8 órás megbeszélés az valóban az általunk meghatározott 8 órakor kezdődik, de a természet, a föld a mi mértékegységünkkel dacol. Mérési technikánk merevsége egyre inkább megnyilvánul, ugyanis, aki már élt vagy 50 évet (de inkább többet), észreveszi, hogy az óra nem követi pontosan a föld és a többi bolygó mozgását, az általunk felállított időmérés alapján megállapított évszakok sem napra, percre pontosan köszöntenek be. Az ötven és valamennyi év alatt az időszámításunk nem követi a bolygóközi változásokat. A föld – tévesen gondolván - 24 óra alatt fordul meg a tengelye körül, holott a föld sem mereven forog a tengelye körül.

Pont ezért meglátásom az, hogy az idő nem szolgálna más célt, mint a bolygók viszonyának, mozgásának, forgásának mérése. Mivel, azonban, a bolygók mozgása is relatív és nehezen körülhatárolható, miből gondoljuk azt, hogy a mi egyszerű időszámításunkhoz fog alkalmazkodni az univerzum?

Amíg úgymond nem volt idő (mérés), az ember szabad volt, kötetlen, közelebb állt a természethez és a Teremtőhöz. „Időben” ébredt, „időben” evett, „időben” csinált jóformán mindent. Amióta viszont van idő fogalmunk, azóta vagy korán, vagy későn történnek velünk dolgok.

Szükség van-e az időre? Kell-e nekünk egy olyan pontosnak vélt, de megbízhatatlan mérce, amelynek alárendeljük magunkat? Társadalmi szempontból nézve, igen, hiszen az időn alapul a civilizációnk. De ez a civilizáció nem lehet makulátlan, ha terveknek nevezett előítéleteken alapul. Spirituális szinten pedig az időmérték gátolja a valódi életcélt, ami nem más, mint összhangban élni a környezetünkkel. Civilizációnk merevsége pont eme tulajdonsága miatt nem maradhat fent sokáig. 

Egyre inkább mélyül a szakadék a civilizációnk és a számunkra teremtett életkörülmény között. Ezzel nem azt mondom, hogy rúgjuk fel az idő fogalmát és kezdjünk bele egy teljesen új rendszeren alapuló civilizáció építésébe, hanem azt, hogy az életünk nem az idő múlásáról szól. Sokkal inkább annak teljes megéléséről és a Teremtő által ránk szabott, teljesítendő feladatainkról.