A valódi ok

        Nem létező érzelmek varázsából ébredek,

s látom, már csak én magamnak létezek,

   képzelt ölelés és szeretet,

                                         ez maradt

          meg utánad énnekem.

Szívhasító megjegyzéseid csendben gyilkoltak,

             minden vádadra mosollyal válaszoltam,

    s mégsem volt elég, tovább mentél,

              lelked mély bugyrát rám zúdítottad.

Nem szerettél.

De nem is engedted, hogy szeresselek,

                  rajongásomat ostobasággal keverted,

nem láttad, hogy fél lépcsőfokkal feletted állok,

         s mit tűrök, a szerelemért teszem.

    Egyre durvult köztünk a vihar,

           egyre kisebb lettem melletted, elbújtam,

porrá lettem szemeidben, de még ez sem volt elég,

          csillapíthatatlan elismertség utáni szomjad

    feláztatta az utolsó lélekrezdülést,

pedig mennyire szerethettelek még volna,

       ha egy kicsit is viszontszerettél.