A gonosz ösztön kéretlenül és hatásosan szokott hatalmába keríteni. Sokáig szunnyadhat,
életjelet nem mutat, mire váratlanul felébred és mérhetetlen kísértésbe hoz,
hogy rosszat gondoljunk, mondjunk, cselekedjünk.
A gonosz ösztön egy olyan késztetés,
amely megmagyarázhatatlan és délibábszerű elégedettséggel hiteget. Ha követjük,
és várjuk a gonosz tettünket követő elégedettségérzetet, többnyire csalódunk, amely
csalódást követően a gonosz ösztön egy újabb gonoszságra sarkall, nagyobb és erőteljesebb
elégedettség ígéretével.
Mivel az ember alapvetően jó, a
legmélyebb összetevője nem más, mint az Ist-ni lélek, a gonosz ösztön leküzdése
megadatott, csak a bennünk lakozó Ist-ni lélek éberségén és tettrekészségén
múlik, hogy ezt meg fogja-e tenni, vagy sem.
A gonosz ösztön legyőzését az
emberi lélek egy másik aspektusa, az állati lélek nehezíti. Ugyanis, az emberi
természet egyik jellemzője a kényelem utáni vágyódás, amelyet az állati lélek
foglal magába. Az állati lélek a materiális, testi dolgokkal foglalkozik, így
könnyebb őt csapdába ejteni.
Pont ezért, a gonosz ösztön elsősorban
az állati lélekre van kihatással, annak megelégedettségével játszik, azaz
fenyegeti. S ha egy emberben az állati lélek erősebben nyilvánul meg, mint az
Ist-ni lélek, könnyebben hajt fejet a gonosz ösztön zsarnokoskodásának, hiszen
a gonosz ösztön többnyire a materiális elégedettséggel kecsegtet.
A gonosz ösztönt, mint ahogyan az
ösztönt általánosságban, tudással és tudatossággal lehet legyőzni. Minél
többször győzzük le, annál gyengébbé válik, mire a végén csak a halovány emléke
marad. Az állati lelket nem kell büntetni, mert kísértésbe hozta a gonosz
ösztön, hanem inkább hagyni kell, hogy begyógyítsa sebeit.
S ha már egyszer legyőztük a
gonosz ösztönt, elindulhatunk a megtisztulás keskeny útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése