Szeretem óvatos lépteid felém,
olykor hátrálásod, majd hódításod,
lelked érzelmei járják a násztáncot,
s beleszédülök rezgéseidbe.
Olykor felkiáltja elméd a vége veszélyét,
s gyorsan tapasztasz, javítasz,
mint egy restaurátor a híres művész festményét,
s újra nyugalomra vált ringató hangod.
Nekem nem kell külön töltött idő és tér,
csak olykor elfáradok a léttől,
mely nélküled mit sem ér,
szeretettel és szerelemmel szeretlek,
még ha nem is hiszed, felnézek rád
és mélyen tisztellek,
te vagy a kezdet és a vég,
mely kinyitotta kérges szívemet.
Szárnyaló nőiességgé lettem melletted,
törékeny vonzalmad féltve ápolom,
s várom, egyszer kimondjad:
tetőtől-talpig az enyém vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése