2020. február 18., kedd

Szimbiózis felé




Térdig érő hóban lépked a nyár,
olvad a jég, s víz csillog nyomán,
otthon vársz a nyugalmas
szereteteddel,
beléd bújva át- és körülölellek,
ránk mosolyog a tavasz hajnala.

Lelkeink szilánkjai összetapadtak.

Nincsenek megjegyzések: