tranzitember
2020. február 18., kedd
Szimbiózis felé
Térdig érő hóban lépked a nyár,
olvad a jég, s víz csillog nyomán,
otthon vársz a nyugalmas
szereteteddel,
beléd bújva át- és körülölellek,
ránk mosolyog a tavasz hajnala.
Lelkeink szilánkjai összetapadtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése