fekete ködben
tapogatóztam tiszavirág
életű festmények között
hallgattam a vakbuzgó
éljenezéseket s lehajtottam
fejem nem borultam térdre
s nem emeltem piedesztálra
csak a fekete ködben
kerestem a szavak erejét
de nem találtam
egy suttogás ért el hozzám
s a köd szétoszlani látszott
már nem minden fekete
vidámak a szürke árnyalatok
kiszáradt tintám újra nyomot
hagy a fehér papíron a nap is
kisüt, s végre, újra mosolygok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése