minden egy nagy körforgás,
ma még ember vagyok,
holnap már fuvallat,
csend, vagy hang,
mi marad, vagy nem marad,
ma még csontból vagyok,
holnap már szellőből,
zengő dallam a
ragyogó erdőből,
minden egy nagy körforgás,
ma még ember vagyok,
holnap talán álom,
de lehet, kővé válok,
vagy eggyé a földdel s éggel,
örökre összefonódva
a teljességgel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése