A semmi – a mindenhez hasonlóan –
az ember által fel nem fogható, de gyakran és meggondolatlanul használt, elvont fogalom. Ha eme fogalmak
közül a minden szót a szó szoros értelmében értelmezünk, a mindenben a semminek
is benne kell lennie, mert az is a minden része. De hogy lehet a semmi benne a
mindenben, ha az semmi? Nem lehetne inkább a semmi az, amiben benne van a minden? Erre a kérdésre a választ a spirituális világban kell keresni.
Ugyanis, a semmit és a mindent a
bennünket körülölelő fizikális valóság leírásához használjuk, holott ezek –
ahogy már említettem – elvont fogalmak. Eme fogalmak nem földi eredetűek,
kimondottan spirituális, szellemi jellegük van. A materiális világban tévesen,
elferdítve használjuk őket. Hiszen számtalanszor szembesülnek tudósaink azzal a ténnyel, hogy ott, ahol a mi fogalmunk szerinti semmi van, találnak valamit. Tehát, a semmi valójában ismeretlen fogalom számunkra.
Sokszor hallottam kifogásokat ama
tanítás ellen, hogy Ist-n a semmiből teremtette az általunk érzékelhető
világot, mert az illetőknek nem volt logikus, hogy a semmiből valami, vagy
minden legyen. A válasz nem egyszerű, és ahhoz, hogy érthetővé váljon, hogyan
teremtette Ist-n az általunk érzékelhető valóságot a semmiből, a
spiritizmushoz kell nyúlni.
A fizikális valóságtól
elrugaszkodva létezik egy végtelen örökkévaló, amelynek "alsó" világa az
általunk is érzékelhető szellemi valóság. Eme szellemi valóságban benne vannak
az értelem és annak különböző formái, valamint a különböző érzelmek. És eme
szellemi valóság mentén jön létre a materiális világ.
Az egyszerűség kedvéért, másként
mondván: a semmiből bukkannak olykor elő az érzések, gondolatok. Ezek a mi
reflexióink a bennünket érő, általunk nem definiálható impulzusokra. Ezek az
impulzusok magától Ist-ntől erednek, (ebből kifolyólag akár belőlünk is) hiszen Ist-n Ádámba belelehelve
a saját szellemét, élő lélekké változtatta. A fizikai valóságunk megélése során
Ist-n valójában általunk, velünk, az ő részével kommunikál.
Ist-n maga a végtelen, amely magába foglalja az általunk érzékelhető fizikai valóságot is. A
spirituális megnyilvánulása az anyagi világnak (és maga az anyagi világ is),
beleértve magunkat is, nem más, mint Ist-n, aki maga a végtelen. Ebből kifolyólag nekünk van fizikai valóságunk, ezért vagyunk
csak materiális szempontból, rövid életünk szempontjából, végesek. De a szellemünk, lelkünk végtelen.
Egy teljesen más dimenzió mentén kell kiindulni, ha a Teremtés
fogalmát akarjuk definiálni, hiszen világunk, meglátásaink erősen korlátozottak
és úgymond földhözragadtak. Viszont, ha kilépünk a materiális valóságunkból
fakadó gondolkodásmódunkból, rájöhetünk, hogy valóban lehet a semmiből
teremteni és megmaradni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése