A semmi

A semmi – a mindenhez hasonlóan – az ember által fel nem fogható, de gyakran és meggondolatlanul használt, elvont fogalom. Ha eme fogalmak közül a minden szót a szó szoros értelmében értelmezünk, a mindenben a semminek is benne kell lennie, mert az is a minden része. De hogy lehet a semmi benne a mindenben, ha az semmi? Nem lehetne inkább a semmi az, amiben benne van a minden? Erre a kérdésre a választ a spirituális világban kell keresni.

Ugyanis, a semmit és a mindent a bennünket körülölelő fizikális valóság leírásához használjuk, holott ezek – ahogy már említettem – elvont fogalmak. Eme fogalmak nem földi eredetűek, kimondottan spirituális, szellemi jellegük van. A materiális világban tévesen, elferdítve használjuk őket. Hiszen számtalanszor szembesülnek tudósaink azzal a ténnyel, hogy ott, ahol a mi fogalmunk szerinti semmi van, találnak valamit. Tehát, a semmi valójában ismeretlen fogalom számunkra.

Sokszor hallottam kifogásokat ama tanítás ellen, hogy Ist-n a semmiből teremtette az általunk érzékelhető világot, mert az illetőknek nem volt logikus, hogy a semmiből valami, vagy minden legyen. A válasz nem egyszerű, és ahhoz, hogy érthetővé váljon, hogyan teremtette Ist-n az általunk érzékelhető valóságot a semmiből, a spiritizmushoz kell nyúlni.

A fizikális valóságtól elrugaszkodva létezik egy végtelen örökkévaló, amelynek "alsó" világa az általunk is érzékelhető szellemi valóság. Eme szellemi valóságban benne vannak az értelem és annak különböző formái, valamint a különböző érzelmek. És eme szellemi valóság mentén jön létre a materiális világ.

Az egyszerűség kedvéért, másként mondván: a semmiből bukkannak olykor elő az érzések, gondolatok. Ezek a mi reflexióink a bennünket érő, általunk nem definiálható impulzusokra. Ezek az impulzusok magától Ist-ntől erednek, (ebből kifolyólag akár belőlünk is) hiszen Ist-n Ádámba belelehelve a saját szellemét, élő lélekké változtatta. A fizikai valóságunk megélése során Ist-n valójában általunk, velünk, az ő részével kommunikál.

Ist-n maga a végtelen, amely magába foglalja az általunk érzékelhető fizikai valóságot is. A spirituális megnyilvánulása az anyagi világnak (és maga az anyagi világ is), beleértve magunkat is, nem más, mint Ist-n, aki maga a végtelen. Ebből kifolyólag nekünk van fizikai valóságunk, ezért vagyunk csak materiális szempontból, rövid életünk szempontjából, végesek. De a szellemünk, lelkünk végtelen. 

Egy teljesen más dimenzió mentén kell kiindulni, ha a Teremtés fogalmát akarjuk definiálni, hiszen világunk, meglátásaink erősen korlátozottak és úgymond földhözragadtak. Viszont, ha kilépünk a materiális valóságunkból fakadó gondolkodásmódunkból, rájöhetünk, hogy valóban lehet a semmiből teremteni és megmaradni.