Az eget nézd

Az eget nézd, de a lábad mindig a földön maradjon – mondják a bölcsek. Ugyanis, aki állandóan az eget nézi és hálálkodik a sorsáért, gyakran a fenti világ vagy épp a lenti világ féltékenységének az áldozata lehet. Minél bensőségesebb az ember viszonya Ist-nhez, annál nagyobb veszélynek van kitéve.  Lent az embertársai visszaélhetnek légies állapotával, fent az angyalokban ébredhet féltékenység. Bármelyik világból is ered eme romboló hatású érzelem, kiterjed a másik világra.

Így történik akkor is, ha lent lopás történik – fent is tolvajlás történik, és egy világ veszik el. A szellemi kincseink megőrzése mellett ezért kötelességünk megőrizni az anyagi kincseinket is. Ugyanis, a legtisztább szándék mellett is az ember vétkezhet. Azzal is bűnbe esik, ha nem viseli kellő gondját a kincseinek, mert tulajdonképpen a tolvajoknak kedvező alkalmat teremt a tolvajláshoz.

A már említett féltékenység és tolvajlás miatt nem szabad értelem nélküli érzelemmel fordulni Ist-nhez, hanem eme két szellemiség ötvözetével. Ist-n nem a vakbuzgóságot várja el, hanem a tudatos szeretetet, a teljes szellemből és lélekből fakadó szeretetet, amely nem torkollik akár érzelmi, akár értelmi őrültségbe, fanatizmusba.

A Kabbala arra tanít, hogy élesítsük elménket és tudatosan lépjük át saját korlátainkat, egyre feljebb, a megértés, a bölcsesség felett álló végtelenség felé. Érzelmeink tudatosításával egy magasabb szférába kerülünk, értelmünk tágításával pedig megtapasztaljuk eme magasabb szférákat. Azonban meg kell tanulni eme fejlődés során azt, hogy nem szabad elrugaszkodni a materiális valóságtól.

Aki egyszer megtapasztalja a felsőbb világ szépségét és nyugalmát, nehezen ereszkedik le az alanti világba, hiszen azt a boldogságot ebben a világban nem tudja, vagy csak ritkán tapasztalja meg. Viszont erre a „kapocsra” nagyon nagy szükség van, hiszen az ember nem cél nélkül teremtődött pont erre a világra: a lenti világ harmóniájának megteremtésén kell dolgoznia, a fenti világ mintájára (a fenti és a lenti világ követi egymást a történésekben).

Ezért nézzél az égre, de a lábad mindig a földön maradjon.