Jézus és a kabbala

Számomra Jézus egy átlagos, végtelenül jóindulatú ember volt, nagy ambíciókkal, egy, a Tanachban igen járatos rabbi. Tanításai – ebből következve - magán a Tanachon alapulnak.

Mivel a nem zsidók számára a Tanach tanításai idegenek maradnak, mert a zsidókról és a zsidóknak szólnak, arra ösztönözte a hívőket, hogy csak az ő tanításait kövessék, ne olvassanak régebbi forrásokat, mert az csak eltávolítja őket a vallástól.

Így manapság sok olyan vallási közösség létezik, amely csak az Újszövetséget olvassa, az úgymond Ószövetséget, amely az Újszövetség alapja, teljesen figyelmen kívül hagyja.

Van viszont még egy tény, amit Jézusról sokan elhallgatnának: Jézus ismerte a Kabbalát, és jómaga is kabbalista volt, ráadásul olyan kabbalista, aki a kabbalát úgymond „üldözte” (egyes vallási irányzatok szerint).

Hogy miért? A fentiekben kifejtett okok mellett azért, mert féltette az öncélú tudatlanokat a kabbalától és a kabbalát a gonoszoktól.

Ugyanis, a kabbala nehéz tanítás, amelyet könnyen félre lehet érteni, és ha illetéktelenek kezébe kerül, kárt is okozhat. Jézus jól tudta, hogy a vallást, és a kabbalát egyesek saját céljaik elérésére használják.  Ezt elkerülendő céllal tanított.

A legbiztonságosabb utat választotta, vallási mozgalmat indított, amelyben arra tanított, hogy a (z Ist-n)szereteten keresztül lehet jobbítani a világot, amelynek  egyetlen ösvénye ő jómaga. Mi ez, ha nem Kabbala? Ugyanis, a Kabbala azt tanítja, hogy Ist-nnek számtalan arca és megnyilvánulása van, a hozzá vezető út több ösvényen történhet. A Heszed (szeretet) ösvénye az egyik.

Mindezek ismeretében valójában nincsenek ellentétek, kirekesztések, vagy tiltások, minden össze tud állni egy egész képben. Ámbár jómagam nem vagyok Jézus-követő, és nem hiszem, hogy ő a Messiás, a Tanachot olvasom és a Zohárt (Kabbala alapműve), úgy gondolom, hogy Jézus megpróbált békét teremteni – sikertelenül. A béke – többek között – a vallások megbékélésétől, kibékülésétől függ.

Jézus pedig kabbalista zsidó volt, aki könnyíteni próbált a (nem) vallásos, nemzsidó emberek életén. Az már más dolog, hogy a vallásából, hittanításaiból mi lett (pl. bálványimádás, szekták stb.)