A félreértett Kabbala

Ahhoz képest, hogy a legértékesebb spirituális tanítások egyike, a Kabbalának nagyon kevés követője van. Általában megbélyegzik az „okkult” jelzővel. Sajnos, ez nem csak abból adódik, hogy egy spirituális tan, hanem azért is, mert kemény szellemi munkát igényel. S az emberek általában mindent, ami ismeretlen, ráadásul kemény szellemi munkát igényel, megbélyegeznek.

A Kabbalának több válfaja van és néhány iskolája. A Kabbalának az általános felosztásáról most nem szólnék, ehhez az adathoz bárki könnyedén hozzáférhet az interneten keresztül.

Amit viszont kevesen tudnak, az az, hogy az önmagukat önálló (világi, azaz nem felekezeti) Kabbalistáknak nevezők általában a Fénnyel való kapcsolatukat egyengetik és csiszolják, azaz egy felsőbb szférába kívánkoznak lépni. Azok a Kabbala iskolák, melyek egy-egy valláshoz kapcsolhatók, az emberi, úgymond „rossz” beidegződésekről kívánják leszoktatni tanítványait. Ennek ötvözete maga a Kabbala.

Körülbelül 17 éve foglalkozom a Kabbalával, megfordultam néhány Kabbala (e-) órán és tanfolyamon. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a Kabbala tudományával a legmélyebbre hatóan a spanyolok foglalkoznak.  Egy-egy tanórájukat meditáció zárja, amelynek során a megtapasztalt állapotokat, „látomásokat” a tanítványok megosztanak egymás között. Szinte kivétel nélkül, minden óra tömör, lényegre törő, és gyengéd útmutatást ad a tanítványoknak a megvilágosulás felé. Az órákon nem érezhető kényszer, vagy vágy, hogy bármi áron bármi történjék. Minden felvetett kérdésre kielégítő választ ad az oktató.

Magyarországon is léteznek Kabbala iskolák, azonban – néhány kivételével – mindegyik eredmény-orientált. Ha a tanítványt nem mozgatja meg semmi az előadáson, máris kilóg a sorból, holott a változásnak nem kell feltétlenül bekövetkeznie. Ezeket a Kabbala iskolákat – nem ok nélkül - általában szektáknak tekintik. Az iskolák szellemi vezérei olyan – első látásra észrevétlen - tanításokat építenek be a Kabbala tanításába, amelyek önös érdekűek. Álljon itt egy példa: az egyik Kabbala iskolában a szellemi vezér megtiltja a tanítványokkal, hogy elvegyüljenek más tanítványokkal, attól tartva, hogy a „más” tanítvány elfordítja a fejét a Kabbala tanítványnak. Ha valakinek erős a hite és meggyőződése, ez nem fog bekövetkezni. Másrészt az a kérdés vetődik fel, hogy: mi ez, ha nem a Kabbala tanításainak ellentmondó kirekesztés?

A Kabbala nem más, mint szellemi, lelki egyesülés, kiegyenlítődés a környezettel. Gyakorlója tudatosan tapasztalja meg a saját énjét és a környezetét, és apró lépésekkel egyesül a végtelennel, eltűnik, vagy csökken az én-tudata és megjelenik a mi-tudat, vagy az egy-tudat. Ettől az ideiglenes transzformációtól sok ember tart, hiszen mi lesz  v e l e, ha eltűnik az én-tudata, el fog tűnni ő maga is? A válaszom egyértelműen nem. A mi megtapasztalásával gazdagabbakká válik lelkünk, amelynek részei a többi lélek, illetve amely önmaga is része a többi léleknek.

Ezt nem lehet csupán akarattal, vagy erőszakkal elérni, mert a tanítvány megsemmisül. Nem lehet érzelmi síkon, elvárásokkal sem elérni, mert a tanítvány kiábrándulhat és kiléphet a hitből. Ugyanígy nem lehet felszínesen hozzáállni, és némi tudatosság nélkül sem elérni, mert a tanítvány elveszíti józan eszét. Ezt csakis apró lépésekkel lehet megtenni szeretettel, alázattal, békével, valójában a lét összes érzelmi szférájának bevonásával. Elengedhetetlen továbbá hozzá egy jó mester, útmutató is, aki segít a szűk ösvényen átmenni, és aki minden bizonytalanságot eloszlat.

Valójában a Kabbala a földi létre hozza le azokat a tanításokat, amelyek úgymond az égben fogalmazódnak meg. Itt és most akarja megteremteni azt a harmóniát, amelyet jelenlegi világunk nélkülöz, a halál utáni remélt üdvözülés lehetőségét hozza el a jelenlegi létbe.