Döntések és megbocsátások (a szabad akarat és következményei)

A legtöbb ember nem is sejti, hányszor kerül olyan helyzetbe, amikor döntést kell hoznia, nem veszi észre, hogy életének java része döntésekből áll. Minden reakciója és tette mögött egy-egy döntés, elhatározás bújik meg. Maga a döntés akkor válik egyértelművé, ha azt megelőzi egy választási lehetőség vagy figyelmeztetés.

A döntést olykor megbocsátjuk, olykor nem, de van olyan eset, amikor nincs mit megbocsátani. Egy reálisan gondolkodó embernek ez egyértelmű, de aki sérült, már nehezen tudja felfogni azt, hogy vannak döntések, amelyeket az embernek egyszerűen csak el kell fogadnia. Ugyanis, egy aktív cselekvést döntés előzi meg.

Egy egyszerű helyzet: két barátnő (az egyik, mondjuk, Timi, a másik Kati) közül Timi folyamatosan bírálja Katit. Kati kéri, hogy ne tegye, figyelmezteti, hogyha még egyszer bírálja, nem lesz többé a barátnője. Timi azonban figyelmen kívül hagyja a kérést és tovább bírálja Katit. Kati megszakítja a kapcsolatot Timivel. Ki döntött? Sokan Katinak írnák a döntés jogát, de ez nem így van: Timi volt az, aki döntött, mivel Kati figyelmeztetése ellenére Timi úgy döntött, hogy nem hagyja abba a kritikát. Katiban ugyan megszületett a szakítás gondolata, de a valódi döntést rábízta Timire. Timi, azzal, hogy figyelmen kívül hagyta Kati figyelmeztetését, valójában döntést hozott, aminek súlyos következményei lettek.

Amennyiben Timi éretlen személyiség, úgy vélheti, hogy Kati besértődött, esetleg hisztérika, pedig nem így van. Timi idővel még megkísérelhet egy bocsánatkérést is, de teljesen felesleges a döntéséért bocsánatot kérnie. Ugyan minek? Kati szemszögéből Timi egy döntést hozott, hogy – burkoltan bár – de megszakítja a kapcsolatot vele. Kritikái ugyan bánthatják Katit, de végül is kilépett ebből a bántó kapcsolatból, ami megkönnyebbülést hozott számára. Ha – úgymond - „megbocsátana”, csupán egy újabb játéklehetőséget adna a zsarnok barátnőjének, kapcsolatuk minősége nem javulna, sőt. Ráadásul nem ő döntött eme lépés megtételében.

Ez a látszólag egyszerű élethelyzet valószínűleg sok ember életében már előfordult. A bántó emberek, az érzelmi zsarolók és zsarnokok gyakran használják a döntéshozatal átruházásának trükkjét. Vigyázni kell velük, mert a zsarnokok döntésük minőségét az áldozat viselkedésére próbálják testálni.

Például: a férj és a feleség közötti házastársi viszony átlagos, de az egyikőjük váratlanul félrelép. Ezt azzal indokolja, hogy a párja már elhidegült tőle. A megcsaló, ahelyett, hogy megbeszélte volna a társával, hogy mire van szüksége, és esetleg egy választási lehetőség elé állítaná, jóformán új kapcsolatot létesít és ezzel valójában kilép a házastársi kapcsolatból. Tehát ebben az esetben nem a megcsalt a hibás, hiszen lehet, hogy észre sem vette, hogy a párja több figyelmet igényel. A döntést mindenféleképpen a megcsaló hozta. Az más dolog lett volna, ha a megcsalt beleegyezett volna a megcsalásba, mert abban az esetben a megcsalt jóváhagyásával történik meg a félrelépés, vagy, ha például a megcsaló figyelmeztette volna a házastársát, hogy több figyelemre van szüksége és így döntési helyzetbe hozta volna a megcsaltat. Ebben az esetben a megcsalt a valódi döntéshozó, akár úgy, hogy figyelmen kívül hagyja az igényeket, akár úgy, hogy megpróbál változtatni a viselkedésén.

A manipulátorok mesteri módon tudják az áldozatra testálni a döntések megtételét és azok következményeit. Eme manipulátorok úgymond „lefegyverzéséhez” az a tudás szükséges, hogy a döntés, a szabad akarat kinyilvánítása minden egyes ember privilégiuma és kötelessége is egyben, nem létezik ember döntés (szabad akarat) nélkül.

Természetesen, ezek a példák sarkítottak voltak, s fontos tudni a döntés előzményeit is, de attól a döntés, amit hozunk, nem átruházható. Az a mienk.