Zord idők alatt megroppan a békés táj
sürget az óra ketyegése, a múlandóság szaga
terjeng. Fiatalon szívem gyorsabban vert,
ma már lusta, mint a lomha éjszaka.
A múlt már nem foglalkoztat és a jövőbe sem nézek
csak létezek és érzek.
Ha őszintén kérek, mindent megkapok,
hanyagul ver a szívem -
önmarcangolás helyett a hitet választom.
Nem ugrok fel a színpadra hangomat hallatni,
sem verseimet elhangzani, a közönség ma
többet ér az alkotónál, felfordult a művészvilág.
Kevés, ki maradandót nyújt, a kedves szó
most aranyat ér, szódömping és ötletvásár,
elfojtja az igaz csacsogását.
Már mindenki bölcs és érzékeny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése