mint száradó morzsák a
kopott padlószőnyegen
porladnak szét léteink
és nincs söprű mely
eltűntetne ott éktelenkedünk
és bosszantjuk az asztalt
meg a törött lábú széket
a porszívó gyengén szív
csak gördülünk tovább a sarok
felé egyikőnk reccsen a szobapapucs
kemény talpa alatt a nyílászárókon
keresztül befúj a jeges szél
néhányunk átrepül a szomszéd szobába
hosszú lesz ez a tél
gyermekkacaj megtöri a csendet
újabb morzsák érkeznek rendre
s mi régiek már nem bosszantunk
oly mértékben mint az újak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése