Olvasom a mozdulatod,
olvasom a tekinteted.
Belém hatolnál,
hozzám írod titkos
versed,
s örülsz magadnak.
Számodra lényegtelen,
hogy nem
érdekelsz.
Célod, hogy kimondjad
vágyad, ennyi
a csúcsod,
több ennél nem lehet.
Nem vagyunk már
gyerekek.
Bimbóm lankadó
rózsa lett
bármennyire süt a nap,
jöhet akár vízözön,
visszafordíthatatlan
fonnyadnak szirmaim,
hiába ifjú
a nappal és
hiába ifjú az éj.
Bensőmet nem
érintheted,
ha elzárkóztam,
keresheted a zárat
és a kulcsokat.
Fordítsd hát el a
rímeket rólam,
s keress egy
üde Múzsát,
ki lebontja rólad
rabszolgaságod
láncait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése