2018. december 17., hétfő

Viszonyok





D. már egy évtizede egyedül élt. Korán megözvegyült. S. után nem is keresett magának társat. Megszokta, hogy egyedül intéz mindent, még akkor is, amikor kutya beteg. Mára D. elfáradt. Szüksége van valakire, de nem tudja, hogyan és honnan kezdje. S. volt a harmadik kapcsolata, így nem volt a randizásban tapasztalata. Soha nem számított nőcsábásznak, S-en kívül más nőre rá sem nézett. De egyedül mégis rossz.
Egy ideig töprengett rajta, de utána eldöntötte, hogy a társkeresőre mégsem iratkozik fel, egyrészt, mert ott minden hülye megtalálja, másrészt az is lehet, hogy valamelyik ismerőse felismeri. És neki már nincs hozzá idege, hogy magyarázkodjon.
T., D. legjobb barátja, azt ajánlotta, hogy találjon magának hobbit. D-nek egyáltalán nem volt hozzá kedve. Nagyon jól elvolt az ő kis unalmával és a jó néhány tanfolyami végzettségével. Imádott tanulni, szeretett olvasni, kirándulni, de nem volt túrázó, sem irodalomkukac.
Amikor azon gondolkodott, milyen társat keres magának, nehéz helyzetben találta magát. Soha nem kellett ilyesmin gondolkodnia, hiszen fiatal korában minden olyan spontán történt. Tükörbe nézve megállapította, hogy már nem a csinosakat kell megkörnyékeznie, hanem azokat, akik még a jó kategóriába tartoznak.
Á., a szomszédasszonya, mondjuk aránylag jól néz ki, kedves is, jól főz, szépen vezeti a háztartást, és ő is özvegy. Az igaz, hogy 15 évvel fiatalabb D-nél, de ez D-t egyáltalán nem zavarta, sőt.
Eldöntötte, hogy Á-nak fog majd udvarolni. Hálószobájának ablaka a belső udvarra nézett, pont szemben Á. hálószobájának ablakával. Minden nap kinyitotta az ablakot és remélte, hogy ily mód összetalálkozik a szomszédasszonnyal. De a nő sehogy sem jelent meg az ablakban. D. furcsállta a dolgot, hogy a nő nem szellőztet, de nem adta fel egykönnyen. Konyhaablakából, a ritkára szőtt függöny mögül leste, Á. mikor lép ki az ajtón, hogy gyorsan magára vegye a kabátját, az előre elkészített szemetet felkapja, és kiszaladjon a lifthez. Ez egyszer sikerült összetalálkoznia vele.
Á. közömbösen köszönt neki és megköszönte, hogy előreengedte a liftbe. D. izgatott volt, zavarában egy mondatot sem tudott mondani. Amikor a földszintre értek, felsóhajtott, megkönnyebbült. Á. ebből semmit sem vett észre, ment a maga dolgára.
D. ez a jelenet után jól leszidta magát. Hogy lehet ekkora barom, egy megjegyzés az időjárásról ilyenkor életmentő lehet. De majd máskor.
Viszont ez a máskor soha nem következett be. Hiába leskelődött, nem sikerült megismételnie a jelenetet. Pedig már jól felkészült: elsorolta magában, miről tudna beszélgetni abban az 1-2 percben, amíg együtt utaznak. Á. azonban kiszámíthatatlan volt, mármint ami a közlekedését illeti.
Egy nap a földszinten találkoztak, ő pont kilépett a liftből, Á. pedig be akart szállni.
-          Jó napot, szomszédasszony. Hogy van? Régen láttam – kezdte el a beszélgetést.
-          Jó napot, köszönöm, jól vagyok és maga? – válaszolta egykedvűen a nő.
-          Jól, köszönöm, vásárolni megyek. Mondja, nem volna kedve átjönni hozzám egy kupicára? – szegezte Á-nak a kérdést.
-          Köszönöm a meghívást, nem. Nem iszom – fejezte be a beszélgetést Á.
D. leforrázva indult bevásárolni. Nem értette Á-t, csak egy italra hívta meg magához, nem akart tőle tulajdonképpen semmit, csak egy kis társaságra vágyott. Legalábbis eleinte.
Most ezzel mindennek vége. D. nem tudott mást kitalálni. Csak meg akarta Á-nak mutatni, hogyan él, és ha az neki megfelel, összeköltözhetnének. Miért volt ilyen rideg ez a nő, amikor mindig olyan kedves és előzékeny?
Á. alig várta, hogy hazaérjen, ledobja magáról a gönceit, vegyen egy forró fürdőt, kávézzon és rágyújtson egy cigarettára. Mára elege volt az emberekből, főleg a szomszédból, aki hónapok óta lesi, talán még álmodozik is róla és kiveri rá. Á. rosszul lett. Még az ilyen vén kecskék is ugrabugrálnak, ahelyett, hogy méltón megöregednének. Az, hogy ő özvegy és még ereje teljében van, nem jogosítja fel a férfiakat arra, hogy ily megalázóan primitív módon közelítsék meg.
Á. megfőzte a kávéját, rágyújtott egy cigarettára és elővette a nemrég ajándékba kapott verseskötetet. A szomszéd konyhaablakának ritkára szőtt függönye óvatosan leereszkedett és mozdulatlan maradt.





Nincsenek megjegyzések: