D. már egy évtizede egyedül élt.
Korán megözvegyült. S. után nem is keresett magának társat. Megszokta, hogy
egyedül intéz mindent, még akkor is, amikor kutya beteg. Mára D. elfáradt.
Szüksége van valakire, de nem tudja, hogyan és honnan kezdje. S. volt a
harmadik kapcsolata, így nem volt a randizásban tapasztalata. Soha nem
számított nőcsábásznak, S-en kívül más nőre rá sem nézett. De egyedül mégis
rossz.
Egy ideig töprengett rajta, de
utána eldöntötte, hogy a társkeresőre mégsem iratkozik fel, egyrészt, mert ott
minden hülye megtalálja, másrészt az is lehet, hogy valamelyik ismerőse
felismeri. És neki már nincs hozzá idege, hogy magyarázkodjon.
T., D. legjobb barátja, azt ajánlotta, hogy találjon
magának hobbit. D-nek egyáltalán nem volt hozzá kedve. Nagyon jól elvolt az ő
kis unalmával és a jó néhány tanfolyami végzettségével. Imádott tanulni, szeretett
olvasni, kirándulni, de nem volt túrázó, sem irodalomkukac.
Amikor azon gondolkodott, milyen
társat keres magának, nehéz helyzetben találta magát. Soha nem kellett ilyesmin
gondolkodnia, hiszen fiatal korában minden olyan spontán történt. Tükörbe nézve
megállapította, hogy már nem a csinosakat kell megkörnyékeznie, hanem azokat,
akik még a jó kategóriába tartoznak.
Á., a szomszédasszonya, mondjuk
aránylag jól néz ki, kedves is, jól főz, szépen vezeti a háztartást, és ő is
özvegy. Az igaz, hogy 15 évvel fiatalabb D-nél, de ez D-t egyáltalán nem
zavarta, sőt.
Eldöntötte, hogy Á-nak fog majd
udvarolni. Hálószobájának ablaka a belső udvarra nézett, pont szemben Á. hálószobájának
ablakával. Minden nap kinyitotta az ablakot és remélte, hogy ily mód
összetalálkozik a szomszédasszonnyal. De a nő sehogy sem jelent meg az
ablakban. D. furcsállta a dolgot, hogy a nő nem szellőztet, de nem adta fel
egykönnyen. Konyhaablakából, a ritkára szőtt függöny mögül leste, Á. mikor lép
ki az ajtón, hogy gyorsan magára vegye a kabátját, az előre elkészített
szemetet felkapja, és kiszaladjon a lifthez. Ez egyszer sikerült összetalálkoznia vele.
Á. közömbösen köszönt neki és
megköszönte, hogy előreengedte a liftbe. D. izgatott volt, zavarában egy mondatot
sem tudott mondani. Amikor a földszintre értek, felsóhajtott, megkönnyebbült.
Á. ebből semmit sem vett észre, ment a maga dolgára.
D. ez a jelenet után jól leszidta
magát. Hogy lehet ekkora barom, egy megjegyzés az időjárásról ilyenkor
életmentő lehet. De majd máskor.
Viszont ez a máskor soha nem
következett be. Hiába leskelődött, nem sikerült megismételnie a jelenetet.
Pedig már jól felkészült: elsorolta magában, miről tudna beszélgetni abban az
1-2 percben, amíg együtt utaznak. Á. azonban kiszámíthatatlan volt, mármint ami
a közlekedését illeti.
Egy nap a földszinten találkoztak,
ő pont kilépett a liftből, Á. pedig be akart szállni.
-
Jó napot, szomszédasszony. Hogy van? Régen
láttam – kezdte el a beszélgetést.
-
Jó napot, köszönöm, jól vagyok és maga? –
válaszolta egykedvűen a nő.
-
Jól, köszönöm, vásárolni megyek. Mondja, nem
volna kedve átjönni hozzám egy kupicára? – szegezte Á-nak a kérdést.
-
Köszönöm a meghívást, nem. Nem iszom – fejezte
be a beszélgetést Á.
D. leforrázva indult bevásárolni.
Nem értette Á-t, csak egy italra hívta meg magához, nem akart tőle
tulajdonképpen semmit, csak egy kis társaságra vágyott. Legalábbis eleinte.
Most ezzel mindennek vége. D. nem
tudott mást kitalálni. Csak meg akarta Á-nak mutatni, hogyan él, és ha az neki
megfelel, összeköltözhetnének. Miért volt ilyen rideg ez a nő, amikor mindig
olyan kedves és előzékeny?
Á. alig várta, hogy hazaérjen,
ledobja magáról a gönceit, vegyen egy forró fürdőt, kávézzon és rágyújtson egy
cigarettára. Mára elege volt az emberekből, főleg a szomszédból, aki hónapok
óta lesi, talán még álmodozik is róla és kiveri rá. Á. rosszul lett. Még az
ilyen vén kecskék is ugrabugrálnak, ahelyett, hogy méltón megöregednének. Az,
hogy ő özvegy és még ereje teljében van, nem jogosítja fel a férfiakat arra,
hogy ily megalázóan primitív módon közelítsék meg.
Á. megfőzte a kávéját, rágyújtott
egy cigarettára és elővette a nemrég ajándékba kapott verseskötetet. A szomszéd
konyhaablakának ritkára szőtt függönye óvatosan leereszkedett és mozdulatlan
maradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése