Jégvirágok az ablakon
hópihék között
tea és bundás kenyér
gőzölög
kesernyés magány elől
menekül az üldözött
lágy lángok ölelik
a félhomályt
az ünnepre felöltözött
nagyszobát
most gyermekzsivaj
veszi körül
kacagásnak
a szív örül
meghitt beszélgetés
és puha tenyér
ráfekszik a homlokra
emlékszem, milyen volt
édesanyám mosolya
hárman ültük
körbe a fát,
nyitogatta ki-ki a maga
ajándékát
édesapám a konyhában
dohányzott
csak a nagyi volt
ki hiányzott
hangos vita törte meg
a meleg csendet
a karácsonyfa fájdalmasan
összerezzent
utolsó ünnepünk
szomorú palástja
még ott lóg lelkem
ajtajának
kilincsén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése