A megmondó

Azt hitte, azzal, hogy elköltözött otthonról, megszabadult a mindentmegmondóktól.

Tévedett. A munkahelyén egy pontosan ugyanolyan emberrel hozta össze a sors, mint amilyenek a szülei voltak. Eleinte jó volt a kollégánőjével a viszony, nem érintkeztek különösebben, viszont amikor közös feladatuk lett, a nőből – korát meghazudtolóan - hirtelen egy házsártos vénasszony buggyant ki. Folyamatosan azt vizsgálta, É. hogyan reagál az eseményekre, hogyan fejezi ki magát, milyen a naponta változó viselkedése. É. hülyét kapott tőle, de nem szólt vissza, a szüleivel való tapasztalata azt sugallta neki, hogy ne kezdjen el felesleges vitákba bocsátkozni. Hiába tartotta azonban vissza magát, mindinkább irritálni kezdte a hölgyemény. Már ott tartott, hogy nagyon összeveszik vele, amikor rájött, hogy ez a nő nem más, csak egy anyáskodás mögé rejtőző megmondó. Fiatalkorában megkeseredett, magányos hiszti picsa lehetett, aki az első adandó alkalommal férjhez ment és gyorsan gyerekeket szült, hogy bebiztosítsa magát. Amint megszülettek a gyermekei, már jogot is szerzett ahhoz, hogy zsémbes legyen. É. kicsit megnyugodott ezektől a gondolatoktól, de nem teljesen. A nő nem hagyta abba az „anyáskodást”, folyamatosan fölé akart kerekedni. É. tudta, hogy bármit tesz, mindig veszteni fog, mert a megmondó az, aki megmondja a tutit, rutinból fogja leteperni.

Egy nap É- nek elege lett az egész helyzetből. Bement a munkahelyére, a megmondó elé állt, és nyíltan elmondta neki, mi zavarja. A nő értetlenül állt előtte, eleinte csodálkozva, majd megjelent a szája szegletében az az apró ránc, ami arról árulkodott, hogy a megmondó megint mindent jobban tud. É. nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A megmondó folyamatosan afelé fordította a beszélgetést, hogy É. bevallja, problémái vannak, személyes problémái, amelyekhez a megmondónak semmi köze. És valahol ez igaz volt, mert ha É-nek nem lettek volna olyan rossz gyermekkori emlékei, lehet, hogy a megmondó sem idegesítette volna.

A beszélgetésüket követő napon É. felmondott. A megmondó pedig megmagyarázta, hogy É. nem érezte jól magát a munkahelyén. Így söprik le az idióták rutinból az értelmiségieket.