lezáratlan múlt szólal
meg a sorok között,
óvatosan sárguló lapok,
egyre haloványabb betűk,
de az új gondolat
mélyen bevésődik a papírba,
mintha örökre meg kellene
maradnia,
megcímzett, bélyegtelen
borítékok, kacskaringós kézírás,
egyszer talán célba érnek,
de nem, ez csak ámítás,
egyre távolodó érzések,
szerelem sejtelmességek,
búcsút mond az örökkön-örökké
s lehajtom őszülő fejemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése