ha még egyszer szárnyalhatnék
a remény tavaszi fellegén,
lenéznék kettőnkre, amint gondtalanul
sétálnánk kéz a kézben,
vidám napsütésben,
lágy szellő fújná szét hajunkat,
csókkal szórná be pirosló ajkunkat,
szelíd árnyékunk kísérné lépteinket,
suttogásunk zenét visszhangzana,
mosolyunk feledné vétkeinket,
ha még egyszer szárnyalhatnék
a remény tavaszi fellegén,
csak egyet tudnék:
egymáséi vagyunk, te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése