Nem értem.

Nem értem. Egyszerűen nem megy a fejembe, hogy mitől tartanak az emberek, hiszen világossá vált már jóval korábban, hogy hazánk vezetője nem ép elméjű, egyre inkább az öncélú, önmegsemmisítő diktatorikus rendszer felé viszi az országot. Elriasztotta, elküldte az értelmiség egy részét és maradtak a nacionalista korlátolt elméjűek. De, üsse kavics, még ez sem volna baj, ha nem sodorná veszélybe a támogatóit is. Olyan társadalmat épített, ahol valóban mindenkori miniszterelnökké válhat.

A szavazást úgy értelmezi, ahogy akarja, történjen az akár Magyarországon vagy annak határán kívül. Jogi végzettsége és olykor szinte zseniális, más esetben nagyon buta érzéke a kiskapuk megtalálására arra hatalmazza fel, hogy úgy értelmezze a történéseket, ahogy neki és a közel állóinak a legjobb.

Nem értem, hogyan történhetett meg, hogy az 1996-2000-es kormányzása alatt tapasztalt rosszat miért tudta ilyen hamar elfelejteni a választópolgár? Kik érkeztek Magyarországra, vagy kik keltek ki az Orbán tojásból az elmúlt idő alatt? Mintha nem is Magyarországon élnék, hanem egy másik dimenzióban.

Csodálattal tölt el, hogy egy többezer éves nép ilyen módon hagyja magát félrevezetni. Milyen kontaktlencsét kaptak, hogy nem látják: egyre kevesebbet ér a drága magyar forintunk és ezáltal egyre kevesebbet érünk mi magunk is. Sajnos, a magyar nép elbutult. A sokszáz éves kultúránk kezd kiveszni: a felületes celebművészet, a félrevezető oktatásunk eltűnteti a valódi értékeinket. Nem a migránsok, mi magunk tesszük tönkre. Egymás után bezárnak a különböző művészeti klubok, kiadók, mert egyre kevesebb a támogatásuk, amihez az is hozzájárul, hogy, akik itthon maradtak, már nem nagyon igénylik a jó művészetet.

Brávó, miniszterelnök úr, sikerült egy új gazdasági középosztályt létrehozni, amely nem a saját erejéből az, bólogat és tapos. Gratulálok, hogy ilyen ügyesen meg tudja értetni a támogatóival azt, amit nekem, mint több nyelvet beszélő kultúrembernek nem sikerül és egyre inkább értetlenül állok az Ön által kitalált és megvalósított helyzetei előtt. Mindez nagy kreativitásra vall. Csak az a kérdés, hogy a politikában van-e helye a kreativitásnak. Főleg az öncélú kreativitásnak.