közelséged a szabadság fuvallata
az átlátszó tisztaság és tengerillat magával ragad
állok a szikládon melyet víz mos
virágok festménye tárulkozik fáradt szemem elé
s előttem az álmos nap lassan nyugovóra tér
hűvös éjszaka csókolja ráncba szökellő homlokom
habzik a part az öngyilkos hullámoktól
lefekszem s a csillagvárost vizsgálom
honnan jön majd a holnap s merre megy
messziről érkező hajó jelzi érkeztét
csendesedik a kikötő
és álomba borul a
vadregényes környék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése