Várakozás

Valótlanság volt, hogy elmentél,
az órának egy perc, nekem végtelenség
Itt hagytad illatod s lelked fuvallatát,
érintésedre szomjazva várok rád
kihűlt a csészében a reggeli kávéd,
bárcsak este lenne, bárcsak másképp,
de menned kell s nekem téged várnom,
nem vigasztal meg tündérszép álmom,
mikor kattan a zár, még ébren vagyok,
szerelemmel ölellek erősen és nagyon,
rövid az éjszaka s fenyeget a hajnal,
új nap kezdődik nélküled és bajjal.