Pókháló

J., T. és A. késő este érkeztek Zamárdiba egy koraőszi napon. A levegő lehűlőben volt, mégis leutaztak, hogy a nap utolsó sugarait még kiélvezhessék. J. kinyitotta nyaralója ajtaját, és egy másodpercre visszahőkölt: a házat ellepték a pókok és pókhálóik.

T. bátortalanul belépett, A. óvatosan megközelítette a neki szánt szobát. Nem mintha félt volna a pókoktól, de a jelenlegi ábra azt mutatta neki, hogy most ő a betolakodó a pókok királyságába. J. rögtön elővett egy partvist és a pókhálók nagy részét leverte, de A. nem engedte meg neki, hogy abban a kisszobában, ahol ő volt elszállásolva, leverje őket. A-nak ez egy hatalmas élmény volt, az a rengeteg halász-vadász élőlény életterülete csodálattal töltötte el.

Miután megágyaztak maguknak, kiültek a beépített erkélyre iszogatni és vacsorázni. J. körbeugrálta T-t és A-t, akik már megérkezésük első pillanatától kezdve felszabadultan viselkedtek. A. viszont nem szokott hozzá a késő estébe nyúló beszélgetésekhez, így a gyorsan elfogyasztott vacsora után elbúcsúzott J-től és T-től és elment aludni.

Szobájába lépve óvatosan megközelítette az ágyát, belebújt a paplan alá és mély álomba szenderült. Érezte a pókok és hálóik közelségét és mesebelinek tűnt neki egy ilyen környezetben aludni. Az éjszaka folyamán többször érezte, hogy egy-egy pók átmászik rajta, de nem zavarta el. Az addig a napig tartó pókundora hirtelen szertefoszlott…

Reggel, amikor felébredt, a pókhálóknak nyoma veszett, és az előző este átélt varázslat is egy másodperc alatt megszűnt.

 J. kora reggel óta talpon volt.