Gondolatok

A szabadság fogalmát gyakran a béke fogalmával keverjük össze. Úgy hisszük, hogy ahol béke van, ott szabadság is van és fordítva, holott, a teljes káosz lehet a szabadság formája, de akár a békéé is, hiszen a káosz nem háborút jelent, hanem összevisszaságot, kuszaságot, ami lehet békés is.

A szabadságérzet – ellentétben a béke érzetével - illúzió, önámítás, mert aki szabadnak érzi magát, valójában a saját korlátainak a tudatában van, amely korlátok nem zavarják. A teljes szabadságot megérezni nem lehet, hiszen korlátolt lények vagyunk, ezért a saját korlátoltságunk keretein belül tudjuk érzékelni a szabadságot. Ha a szabadságot a szó szoros értelmében vizsgáljuk, a szabadság pillanata a halál pillanata, ilyenkor tör ki az ember a saját korlátaiból. Nem egyszer lehet hallani a haldoklók szájából, hogy félnek. Félnek az ismeretlentől, és magától az abszolút szabadságtól is, mert kiszámíthatatlan.

A béke érzete kevésbé illuzórikus, hiszen a létező ellentmondások, szélsőségességek és a lét, mint dualizmus, lehetővé teszik a béke fogalmának a szintén saját korlátainkon belüli meghatározását. A „semmi történik” lehetne a béke meghatározása, de mi a semmi? Történhet-e semmi? Lehet-e a semmi béke, szabadság esetleg káosz?

A semmi végtelen kell, hogy legyen, hogy semmi legyen. Amint a semminek van korlátja, valamivé válik.

A fentiek alapján a legtágabb fogalom az említettek közül a káosz, amibe belefoglaltatható minden más fogalom. Ha valaki átélt már természeti katasztrófát, megérti, ha azt mondom, hogy a káosz az egyik legizgalmasabb esemény, ami megtörténhet az ember életében. A káoszban van béke is, van szabadság is, de van semmi is. Egy bizonyos spirituális szinten az anyagi valóságban káosz, más szinteken viszont rend és béke uralkodik. De ez a béke valóban béke-e, nem megalkuvás, megállapodás, amellyel meghatározzuk, illetve korlátozzuk saját és mások szabadságát? Eme ellentmondások a káoszban értelmüket veszítik.

Káosz vagy semmi? Ez egy olyan kérdés, amire nehéz a pontos választ megadni, én megkísérlem: a semmiben nincs semmi, de a káoszban minden benne van, így a semminek is benne kell lennie. Mivel a káosz amorf, a semmi is amorf, végtelen lehet benne, körülhatárolhatatlanul, mint a béke vagy szabadság is.