A keresett magány

 

Tavaszi koradélután érkezett haza: elkéredzkedett a munkahelyéről, mert nem érezte jól magát. Végre csendre érkezett, nincs gyerek, se férj, aki megtörné ezt a várva várt csendet, ami most körülvette. Semmihez nem volt kedve: csak egy lopott órára volt szüksége, hogy egyedül maradhasson önmagával. Az állandó készenlét kikészítette az úgyis gyenge idegrendszerét: reggel a gyereket felkészíteni az iskolára, a párjának kávét főzni, összeszedni a gondolatait és önmagát a munkára…

A nap erősen besütött az ablakon keresztül, most valóban van egy szabad órája, mert semmit nem kell otthon csinálnia, minden házimunkát a hétvégén elvégzett. Főzött magának egy erős feketét és kiült az erkélyre, hogy hallgassa a nagyváros odaszüremlő zaját. A levegőben érezhető volt az újjászületés: nemsokára a piac megtelik zöldségekkel, friss gyümölcsökkel. Már most lehet retket és újhagymát venni, ami számára a tavasz kezdetét jelentette.

Elővette laptopját és elkezdett írni. Nem gondolkodott azon, hogy mit fogalmaz, csak úgy jöttek maguktól a szavak, sorok, rímek. Csak írt, írt és közben pihent. Nem is vette észre, hogy elmúlt a lopott órája, hirtelen hazaért a párja a munkahelyéről.


- Szia, hát te? – kérdezte a párja.
- Hazajöttem, mert nem éreztem jól magam – válaszolta.
- Orvosnál voltál?
- Nem, minek? Csak egy napról van szó – mondta, miközben magában a szemét forgatta. Párja soha nem fogja megérteni azt, hogy valakinek egyszerűen csak magányra van szüksége.
- De fáj valamid? – erősködött.
- Dehogy, csak elgyengültem, minden rendben van. Holnap megyek dolgozni.

A párja leült a szemben levő székre, értetlenül.


- Mégis hogy gondolod, hogy csak úgy elkéredzkedsz, amikor semmi bajod nincs?
- Hagyjál békén, kérlek – emelte fel Rózsa a hangját. – Nem éreztem magam jól, hazajöttem, ennyi. Holnap minden a régi kerékvágásba kerül. Miért zavar téged az, hogy hazajöttem? Talán van valami eltitkolni valód?
- Nem, nincs – adta meg magát a férfi. – Csak ilyenkor, amikor hazajövök, mindig a csend vár, erre számítottam most is.
- Csend volt, míg nem jöttél – replikázott Rózsa. – És ha csendre vágysz, hát hallgass. Én nem fogom jártatni a számat, csak írogatok.
- Jó – sóhajtott fel Nimród. Kiment a konyhába, és főzött magának egy kávét. – Mikor jön haza Bogi?
- Kb. fél óra múlva – válaszolta Rózsa. – De most tényleg hagyjunk egy percre mindent, egy kis időre és magányra van szükségem.
- Akkor én kimegyek egy kicsit sétálni. Velem tartasz?
- Nem, köszi, maradok itthon, írok.
- Majd megmutatod, mit írtál?
- Persze – válaszolta kelletlenül.  

Rózsa érezte, ahogy belülről sírni kezdett.