Biliárd

Alig húsz percük van, hogy elérjék biciklivel Siófokot, Siófokon belül is a kínai boltot. Tekerik a bringát, de lassan haladnak, mert Éva nem győzi szusszal. Közel három éve, hogy utoljára biciklizett, na meg a kor is lassan kiütközik rajta. Tamás rendületlen gyorsasággal haladna, mert nem akar drága boltokban vásárolni. Éva már előre tudja, hogy lekésik a kisboltot, de Tamás még nem adja fel.

Tíz perccel 5 után érkeztek meg a céljukhoz. Évának volt igaza. Tamás azért egy próbát még tesz, a bolt bejárati ajtaján kopogtat, de az eladó már nincs bent. Más híján eltekertek a közeli nagyközérthez, ahol Éva kólát, rágnivalót vett, Tamás pedig barackot. Hogy mégse lássék hiábavalónak a sietségük, Tamás egy másik nagyközértbe is elinvitálta Évát, aki már pihegett a sok mozgástól és a melegtől. Tamás a másik közértben egy kicsivel többet vásárolt, így a bringájára erősített bevásárlókosár megtelt finomságokkal.

Lassan elindultak haza, de Tamás valahogy előresietett, nem volt türelme Éva vacakolásához, úgy elhajtott, hogy Éva úgy érezte, Tamás cserbenhagyja őt. Fáradtságát leküzdve a lehető leggyorsabban tekerte a bringát, mire utolérte Tamást.

- Akarod látni a tanár úr nyaralóját? – kérdezte Tamás, amikor Éva utolérte.

- Igen, hogyne – zihált Éva.

- Akkor forduljunk jobbra, a mellékútra.

Jobbra fordultak és a hepehupás úton folytatták a bringázást. Egyszerre csak odaszólt Tamás.

- Na, itt van, jobbra – mondta.

Éva jobbra fordult és meglátta a főiskolai tanárukat, ahogy az erkélyen nyugodalmasan üldögél két idősebb hölgy társaságában. Éva elmosolyodott: két évvel ezelőtt látta utoljára a tanár urat, a főiskolán. Semmit sem változott, talán egy kicsit többet mosolyog. De hát az ember nyaraláskor mindig többet mosolyog.

A nap már lemenőben volt, mire hazaértek. A nyaraló üres volt, Tamás haverjai fürödni mentek. Épphogy kipakolták a megvásárolt termékeket, a haverok csuromvizesen megjelentek a nyaraló ajtajában. Rögtön vita alakult ki köztük, mert Tamás kérése ellenére nem tettek rendet maguk után, csak a szórakozáson járt az agyuk. A vita negyedórán át tartott, mire Éva ajánlattal állt elő: menjenek el biliárdozni. Ettől az ötlettől mindannyian megnyugodtak. Éva felment a nyaraló emeletén elhelyezkedő szobájába, átöltözött és megvárta a fiúkat, míg elkészülnek. A sarki kocsma, ahova biliárdozni jártak, negyedórányi sétára volt a nyaralótól. Éva hullafáradt volt, de a béke érdekében legyűrte magában az érzést, s előresietett Tamással. A két haver a hátuk mögött poroszkált.

Megérkeztek a sarki kocsmához, épp időben, mert váratlanul jégeső zúdult le az égből. Felváltották a pénzüket érmékre és önfeledten elkezdtek biliárdozni. Tamás szinte újjászületett a játéktól, a két haver egy pillanatra elfelejtette a vitáikat, Éva, aki belülről már aludt, koncentráltan belekezdett a játékba.

A vihar pusztító erejű volt. A kis kocsma ablakait sötétítő függönyöket leszakította szél, az utca hirtelen kiürült. Tamáson volt a sor, hogy megkezdje a biliárd-mérkőzést. A fehér és a fekete golyó szinte egyszerre gurult be a lyukba.