A föld szíve nélküled is dobog,
a fák árnyékot vetnek, s a felhők is utaznak.
A csillagok nélküled is játékosak,
a virágok gyümölcsöket szülnek.
A kő nélküled is elgurul,
az égen a nap egyre csak süt.
A tenger nélküled is morajlik,
s eső hull a termőföldre.
Az állat nélküled is küzd,
a hegyek ormai havasak.
A völgy nélküled is zöldell,
s a hó lassanként elolvad.
Az ember nélküled is ember,
a város egyre fejlődik.
A házak nélküled is állnak,
az ablakokból kitekint a remény.
Az élet nélküled is élet,
ma még vagy, holnap meg már
hamuvá leszel, ennyi minden,
s nem több: részese, nem
birtokosa vagy az egésznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése