Emlék

- Apa, te ne gyere az ünnepségre! – kiabált a kislány torkaszakadtából.
- De miért ne jönne? – kérdezte az anyja, miközben ünneplőbe öltöztette az üvöltő gyermeket.
- Mert büdös!
- Hogy mi? – emelte fel a kezét az anyja, hogy megintse, de akkor jött be a férje az ajtón.
- Büdös vagyok. Igen, az vagyok. – Állt a kislány oldalára a férje.
- De hogy mondhatsz ilyet, hogy apa büdös? Az nem bűz, az halszag. – Kezdte el rángatni a kislányt az anyja. – Apád egész éjjel a tengeren dolgozik, hajnalban a hálókat húzza fel, és válogatja az elfogott halakat. S mindezt nagyon kevés pénzért teszi, azért, hogy legyen mit enned, felvenned.
- Büdös, büdös! – Incselkedett a kislány, az asszony türelmetlenül felállt, és kiment a szobából. Az apuka ott állt a kislánnyal szemben.
- Nagyon szép vagy, tudod? Csinos a ruhád!
- Ne érj hozzám, büdös leszek, tőled! – Mordult rá a kislány.

Éva kinyitotta könnyes szemét. Ez az egyetlen emlék, ami megmaradt benne édesapjáról.