betűk hálójában
keresem a szót
a nevet az egyet
mi folyammá változtatja
csordogáló patakságom
hangok hálójában
vergődök
mint a hal a tengertől
oly
messze oly távol
egykor futottak a
múzsák
s megszórták elmém
csilingelő kacagásukkal
egyre halkabb lett
bennem
a remény a talán a néha
néma
lett a fa a sors
a hontalan s már csak
várom A pillanatot
mely hamar túl
gyorsan elillan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése