Az orchidea még rejti virágát,
jöhet még fagy, őrzi kicsi babáját,
de a
természet építkezik,
ágakat bont a gránátalma-cserje,
a leander
leveleket roppant,
s a kócos tuja újra előbukkan.
Lágyan simogat a
napsugár,
nem
harcol a tél utolsó
leheleteivel, hiszen úgyis
a tavaszt nyár
követi,
ahogy azt az idő
engedi,
s egyre félénkebb az északi szél,
amely nem is
oly rég
még vad jégszikrákat szórt
szerte a föld
felszínén.
Csendesen, bölcsen csoszog
felénk a
nyár, még nem tudni,
mi vár ránk, egy szeleburdi
lány, vagy
megfontolt nő,
esetleg bosszankodó anyóka.
De most ébred a
természet,
s vele tágul a lélegzet,
egyre szebbek a
nappalok
s csábítók az éjszakák,
építkezik a
természet,
a réten a kisvirág.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése