A nap rég nyugovóra tért.
Írógépem szalagja elszakadt.
Fehér betűkkel írom le ezért
a vágyott, teljes nyugalmat.
Kihagyott szavaktól zeng a vers,
egymásra fonódik a harsona rím:
még akkor is, ha olykor nyers,
és akkor is, ha néha kín.
Fehér szavak, fehér lapon
pecsétnyomként megmaradnak.
Fehér szavak, kék parázson
feketét már nem olvasnak.
A nap rég nyugovóra tért.
Fehér betűm szava elszakadt.
Száraz pecséttel írom le ezért
az ősi, végső nyugalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése