1 randi 45-ön túl

- Akkor nem jössz? – kérdezte semlegesen.

- Nem – válaszoltam, arra várva, hogy megérti, de a megértés semmilyen formáját nem láttam rajta. Vagy ma este az ágyamba bújsz – sugallta – vagy felejtsük el egymást. Én a köztes állapotot szerettem volna: még néhány találkozás, amelyet pár héten belül egy bizalmas, teljes kapcsolat koronáz. Nem, neki erre nincs szüksége.

A Kicsi ott ült velem szemben.

- Szóval, nem ápolt le? – Kérdezte.

- „ꓡeápol”- de durva…- kezdtem a válaszomat, de félbeszakított.

- Jól van, tudod, hogy gondoltam... – védekezett.

- Igen, tudom – válaszoltam keserűen. 

A  legbizalmasabb kapcsolatot, ami két ember között létrejöhet, a Kicsi ápolásnak hívja. Hát nem csodálom, hogy nincs hosszan tartó kapcsolata: nem jutott el a tudatáig, hogy a hosszan tartó kapcsolat nem alapulhat azonnali szexen, „ápolás”-on, akár homo- akár hetero kapcsolatról van szó. Először a belső kémiának kell működnie, a láthatatlan fonálnak létre kell jönnie, máskülönben nem beszélhetünk kapcsolatról, hanem néhány perces találkozásról, ami akár csak egyszer is előfordulhat, és soha többé.

Néz rám bogyó szemeivel és nem érti. Közben hatalmas szíve van, de valahogy szétszaggatta önmagát ebben a veszett világban. Szeretne mély kapcsolatot, meg nem is. Szívből él, szívből eszik, sokat és szívből szexel. Paradoxon. Emberi, méltóságos szinten, olyan nincs, hogy apait-anyait bead pár percbe, utána pedig jóllakottan hátat fordít, a szív ennél tovább megy.

- Fel fogom keresni R-t – mondtam hirtelen.

- Na, akkor jó van, legalább ő majd „karbantart”.

- Mi? Karbantart? – Néztem rá megbotránkozva.

- Tudod, hogy értem. – Válaszolja dacosan.

Igen, tudom, hogy érted – gondoltam – minden emberi érzelmet a gép működéséhez hasonlítasz, miközben továbbra is naivan hiszel abban, hogy a világ veled együtt pörög, az én időm már elszállt.

R-rel, igaz, a testiséggel kezdődött, de idővel kialakult köztünk a bizalom. És már foggal-körömmel ragaszkodott hozzám. ꓡehet, én vagyok az ódivatú, és úgy kellene belevágni egy új kapcsolatba, hogy először összefekszem xy-nal, utána meg meglátjuk, hogy másban is illünk-e egymáshoz.

Kicsi néz, kissé gúnyosan, szerinte többet és jobban tud nálam, ráhagyom. Jót akarok neki, mert folyamatosan csalódások érik, amelyek az én igazamat támasztják alá.

- Most mit csináljak? – Dühöng, mert nem úgy alakulnak a chat-en a dolgok, ahogy ő szeretné.

- Hagyd. Ne erőltesd! – Hangzik a válaszom.

- De nem bírom ki, szeretem... – állítja, én meg mosolygok: hogyan tud valaki szeretni valakit, akit nem is ismer? Összetéveszti a testi vágyat a szerelemmel? Szerintem igen, de Kicsi ezt soha nem vallaná be.

- Akkor írjál neki, mit érdekel engem… – adom fel.

- Nem, nem írok neki, mert akkor elárulom magam! – Válaszára szemem kezdem forgatni.

Nézem a Kicsit, hát, lehet, hogy lassan 30 lesz, de az érzelmi érettségi szintje nem haladja meg a tizenévesekét. Imádom a buksi fejét, nagyon aranyos tud lenni, csak ha képes volna különbséget tenni alapfogalmak között, akkor nem volna vele annyi gond.

- Tudod, hogy nekem nem „ápolásra, karbantartásra” van szükségem, az ilyen nyers szex bennem undort kelt.

- Tudom, Muci…

- Akkor miért mondasz ilyeneket?

- Mert a rendszeres szex vidámabbá és kiegyensúlyozottabbá teszi az embert  – válaszolja frappánsan.

- Igen, a felszínen ez látszik, ez jön le – kezdeném a replikát, de félbeszakít.

- Kár, hogy az a randid egyszeri alkalom volt.

- Nem, nem kár, legalább megismertem. És inkább megismerem, látom, milyen ember, minthogy ábrándokba bocsátkozzak. - Szúrok egy kicsit, de rögtön folytatom - Biztos talál magának valami nőt, aki beleillik világába.

- Biztos, de te?

- Én is fogok, ne félts. Majd lesz egy hasonszőrű, akit ugyanolyan őrült módon érdeklik a művészetek, a közös teázások-kávézások-kirándulások-séták, és akinek a szex másodlagos dolog. Csak jelenleg a világ nem így működik.

- Csináljunk valamit – tereli el a témát, ami neki már terhére van, pedig csak most kezdtem volna mélyebb vizekre evezni.

- Gyere sétáljunk – javaslom.

- Oké, menjünk.

Kimegyünk a hűvös délutánba, s ütemesen haladunk egyszerű célunk felé. Hallgatunk.