Emlék

Halkan csicsereg a hajnal,

máshova kívánkozom.

Az ébredésre álmodozás hullik,

szirmonként, s megtölti lelkem

minden zugát.

Ódon biztonságra

vágyom, s álmom,

hogy egyszer

a nappal álmos hajnal

marad, újra éled.

Ülök a zsúfolt lépcsőn,

morzsolom kezem,

a lopott pillanatokat féltem,

ne zavarják meg a békés

magányt, mert tilosban járok.

Dohányfüst vesz körül s

veszett lelkek, kik félve

bújnak elő évtizedes 

pajzsaik mögül.

Csak a hajnal

a varázslat, melyért

ébredni érdemes,

a csendes pillanatok es

reménységes, gyenge napsugarak.

Halkan csicsereg a hajnal

és én megállítom az időt,

önmagamban.