ébredés

szertelen, vad játékunktól 

gyűrött lepedőn át kúszok 

hozzád, a forró kávé gőze 

terjed szét a hajnalban

lustán, izmos hátad 

végigsimítom, magadhoz ölelsz. 

mosoly ül ki arcunkon,

szemünkben a fény, sejtjük, hogy

maradunk egymásnak te meg én.

eggyé váltan utazunk tovább,

párnák felett s a forró dunyhán,

melyet izzadtságunk nedvesít.

beleharapsz a vállamba, s

kék folt helyett kirajzolódik

nyomban a vad szerelem:

nem szégyelled, nem szégyellem.

magad alá rejtesz,

a percek óraként múlnak,

a kávé már rég jéggé dermedt,

a csúcsot járjuk meg újra, meg újra.